| | Gyógyszerallergia
Gyógyszerallergia
esetén elsősorban az antibiotikumok, láz- és fájdalomcsillapítók, altatók, antireumatikus
szerek, aszpirin, paracetamol, fenacetin okozhat allergiás reakciókat, többek
között csalánkiütést is.
(Lásd Vegyszer- és gyógyszerallergia)
| | |
| |
Alkoholallergia
Az alkoholallergia okozói lehetnek az alkoholtartalmon kívül még az ital tárolására szolgáló edényekből kiváló anyagok is.
Réz- vagy fémedényben tárolt italokban megtalálhatóak az edényből kivált fémionok.
A bortermelők mérik, hogy miből mennyit tartalmaz az ital.
Fontos, hogy ne ellenőrizhetetlen helyről származó kannás alkoholt, hanem megfelelő hordóban tárolt palackozott bort fogyasszunk.
|
|
|
| | Rovarcsípés-allergia
Rovarcsípés-allergia
esetén a méreg bejut a véráramba, így testszerte fellépnek a tünetek. Enyhe formában
csak viszketés, csalánkiütés és vízenyő léphet fel, súlyosabb formában halálos
is lehet.
(Lásd Rovarcsípés-allergia)
| | |
| |
Ondóallergia
Egyes nőknél szex után a prosztata sejtjeiből származó fehérjék allergiát váltanak ki (ondóallergia). Az akut csalánkiütés ilyen esetben is bármely testtájon jelentkezhet, asztma és anafilaxiás sokk is felléphet.
|
|
|
| | Hisztamintartalmú
ételek
A magas hisztamintartalmú élelmiszerek súlyos reakciót
(anafilaktoid sokk, krónikus csalánkiütés) is okozhatnak, hasonlót, mint az ételallergia.
Hisztamint
tartalmazó élelmiszerek: tonhal, szardínia, érett sajtok (ementáli, camembert,
rokfort, stilton) vörösbor, fehérbor, pezsgő, sör, szardella, érlelt kolbász,
sonka, szalámi, savanyú káposzta, füstölt hús, spenót, ketchup, eper, mák, mogyoró,
mogyorókrém.
| | |
| |
vissza
a kezdő oldalra
Csalánkiütés
(urticaria)
 Fogalma
A
hisztamin fokozza a hajszálerek falának áteresztő-képességét: a vérsavó átszivárog a bőr felső rétegébe, és a sejtek
közé jutva csaláncsípéshez hasonló duzzanatot idéz elő. A
duzzanat gyakran erősen viszket.
A csalánkiütés nedve tartalmazza a hisztamin nevű szöveti hormont, valamint hangyasavat és ecetsavat, melyek érintéskor kitágítják az ereket. Röviddel a kipirosodást követően megduzzadnak és világos rózsaszíntől fehér színig terjedő bőrelváltozásokat okoznak. Ha az érintés erőteljesebb, úgy a duzzanatok nagyméretű kiemelkedéssé olvadnak össze.
Mindez akkor válik fájdalmassá, amikor a folyamatban a mélyebben fekvő bőrrétegek is részt vesznek. Ekkor nagyobb duzzanatok alakulnak ki, amiket angioödémáknak nevezünk. Míg a felületi csalánkiütés két-négy óra után magától elmúlik, addig az angioödéma több napig is megmaradhat.
Súlyos esetben légzési nehézség ill. fulladás
is kialakulhat, melyet a nyelv-, az orr-, a száj- és a torok lágy részeinek duzzanata
okoz.
|
|
A csalánkiütésnek számtalan kiváltó oka lehet. Hátterében
allergiás és nem allergiás folyamatok is állhatnak. Az allergiás eredetű esetekben az allergiás asztmához vagy náthához hasonlóan az immunrendszer bizonyos anyagokkal szembeni túlérzékenysége okozza a tüneteket. A kiváltó tényezők
arra serkentik a bőrben lévő hízósejteket, hogy hisztamint bocsássanak ki magukból.
(Lásd Mi az allergia?)
Kiváltó tényező lehet valamely élelmiszer, pollen, gyógyszer-hatóanyag, fizikai tényező (hideg, meleg, nyomás, fény).
Ha a kiütések hat hét után sem múlnak el, vagy ismételten megjelennek, akkor krónikusnak tekinthetők. A krónikus urtikaria részben jelentős lelki zavarokkal is összefügg, és megléte egyben erős lelki megterhelést is jelent.
A
kiváltó ok tisztázása bonyolult és sokszor sikertelen. Emiatt a tünetek megszüntetése,
a megelőzés és a kezelés is nehéz feladat.
Csalánkiütés esetén az allergiaokozó
megállapításáig is fontos a gyógyszeres tüneti kezelés. |
A csalánkiütés fajtái:
1.
Heveny (akut) csalánkiütés - súlyos, de rövid
lefolyású reakció.
2. Krónikus
csalánkiütés - lassú lefolyású reakció.
A betegség heveny formája
a lakosság kb. 20 %-ánál valamikor az élet folyamán legalább egyszer előfordul.
A
krónikus csalánkiütés a lakosság sokkal kisebb részét érinti (0,1-3 %)
Heveny
(akut) csalánkiütés
Az heveny csalánkiütés
rendszerint az IgE közvetítette allergia tünete.
Heveny csalánkiütésnél a
kellemetlen és viszkető pirosodás az allergénnel való találkozás után azonnal
fellép.
A heveny csalánkiütés és angioödéma az ételallergia legfontosabb
tünete, gyakran az anafilaxiás sokk részét képezi.
A tünetek intenzitása
változatos.
Enyhe formájában néhány, a bőrön elszórtan elhelyezkedő, néhány
centiméter átmérőjű, rózsaszínű, erősen viszkető csalángöb jelenik meg.
Súlyosabb
esetben az ödéma olyan mértékű, hogy az ereket összenyomja, így nem rózsaszínű,
hanem porcelánszínű csalánkiütések jelentkeznek.
Ha a kialakuló ödéma a laza,
bőr alatti tüneteket is érinti, akkor torzító duzzanatok jelenhetnek meg a test
bármely részén (leggyakrabban az arcon, szemhéjakon, ajkakon, kézfejen).
A
tünetek néhány órán, rendszerint egy napon belül elmúlnak, majd később kiújulhatnak.
Mivel súlyos esetben a csalánkiütésen és duzzanaton kívül fulladásérzés és eszméletvesztés
is bekövetkezhet, ezért csalánkiütés esetén (gyógyszer hiányában) azonnal forduljunk
orvoshoz.
Ha
a csalánkiütés jelenségét ajak-, szem-, nyelv-, arc-, végtag- vagy egyéb
testtáj duzzadása kíséri, azonnal forduljunk orvoshoz!
Amennyiben
a duzzanat a gégét is érinti, akadályozottá válhat a légzés.
Kiváltó tényezők
heveny csalánkiütés
esetén:
- valamilyen élelmiszer, alkohol, koffein
- rovarcsípés (méh,
darázs)
- valamely fizikai tényező: napfény, hideg, meleg, nyomás, rezgés
- gyógyszer (pl. penicillin, antibiotikum,
láz- és fájdalomcsillapító, helyi érzéstelenítő)
- ondó
- a bőrrel érintkező
kontakt allergének (illatszer, vegyszer, fém, kozmetikum, selyem)
A
csalánkiütés megjelenésekor próbáljuk kitalálni, hogy a lehetséges kiváltó tényezők
közül mi okozhatta a tünetet. Ha ételallergiára gyanakszunk, gondoljuk
át, hogy mit ettünk vagy ittunk aznap, ami nem mindennapos az étrendünkben.
Érdemes
feljegyezni a csalánkiütés napján fogyasztott összes ételt, italt, gyógyszert,
és összehasonlítani az esetleg legközelebb megjelenő csalánkiütés napján fogyasztott
élelmiszerekkel.
Ha beazonosítottuk a kiváltó tényezőt, a jövőben mindenképpen
kerüljük a fogyasztását.
A fizikai allergia során az allergiás tünetek valamilyen fizikai ingerre, például hidegre, napfényre, hőre vagy apró sérülésre adott válaszként jelennek meg.
A fizikai allergia leggyakoribb tünetei a viszketés, foltok és csalánkiütés. Néhány embernél a tüdő légutai beszűkülnek, és a légzés nehézzé válik.
Hidegallergia esetén hideg víz vagy hideg levegő hatására a beteg bőre csalánkiütéses, ödémás lesz. Ritkán pontszerű bevérzések és fekélyek is kialakulhatnak a végtagokon.
Sokaknál a hideg víz elfogyasztása is gondokat okozhat, megduzzadhat a nyelv, az ajak, a garatnyálkahártya.
|
 |
Jégkockát a karra helyezve a hidegallergia könnyen azonosítható, a beteg bőre percek alatt csalánkiütéses lesz. Súlyos esetben már 15-17 fokos víz is kiválthatja a reakciót.
A hidegallergia elmúlhat, de gyógyszeres kezelésre van szükség. |
Azoknál az embereknél, akik a hőre fokozottan érzékenyek, az úgynevezett kolinerg urtikária jelenhet meg, apró, erősen viszkető, vörös gyűrűvel körülvett különálló csalánkiütések formájában. A kolinerg urtikáriát sport, érzelmi igénybevétel vagy bármely, izzadást okozó tevékenység válthatja ki.
Krónikus (lassú lefolyású) csalánkiütés
A krónikus csalánkiütésnél a tünet nap mint nap jelentkezik és hetekig fennáll.
A krónikus csalánkiütés hol eltűnik, hol kiújul (hatással lehet rá a hőmérséklet, lelkiállapot stb.).
A kiváltó okot nagyon nehéz megtalálni, gyakori az ismeretlen eredet.
A valódi allergiákkal való összefüggése nincs bizonyítva.
Ha élelmiszer vagy gyógyszer okozza, az IgE antitestek nem mutathatók ki, a bőrpróba nem mutatja ki.
Gyakran az ételekben található festékanyagok és tartósítószerek okoznak csalánkiütést.
Kiváltó tényezők krónikus csalánkiütés esetén:
- nem kezelt idült fertőzés a szervezetben (pl. arcüreg-, toer-, mandula-, középfül-, epehólyag-, vese-, petefészek-, méh-, prosztatagyulladás, fogtályog, bélparaziták, gombás fertőzés)
- élelmiszer-adalék, alkohol
- élelmiszerekben lévő nikkel
- gyógyszer-túlérzékenység (aszpirin, antibiotikum, szulfonamid, morfium és más narkotikum
- vegyületek iránti intolerancia (illatszer, dohányfüst, festék, benzin, rovarirtó, tisztítószer, nyomdafesték, fényes újságpapír, erős szagú műanyag)
- túlérzékenység a borban és az érett sajtokban (camambert) lévő biológiailag aktív vegyületekre
- krémek és kenőcsök tartósítóanyaga (pl. parabene)
- ritkán élelmiszer vagy pollenérzékenység
- ritkán latexszel vagy háziállatokkal való érintkezés
- menstruáció előtti hormonális változások
- Candida-problémák
- ritkán a felnőttkori coeliakia (lisztérzékenység) kísérőjelensége
A krónikus csalánkiütés kezelése:
 |
Érdemes 6 héten át adalékanyag-mentes élelmiszert fogyasztani, kerüljük az alkoholt, fűszereket, aszpirinszerű hatóanyagot tartalmazó gyógyszert.
Segíthet a hisztaminmentes diéta és a biogén aminokban szegény étrend.
(Lásd Mi az allergia? - Hisztamintartalmú élelmiszerek)
Ha ezek után a javulás csak részleges, érdemes áttérni a szénhidrátszegény diétára, továbbra is kerülve a hisztamintartalmú élelmiszereket. Így korlátozzuk a bélbaktériumok hisztamintermelését, mivel a keményítőtartalmú ételek bevitelének csökkentésével a baktériumok nem jutnak elég tápanyaghoz. |
Ezt rövid ideig alkalmazzuk, majd szedjünk probiotikumokat (hogy a bélflóra helyreálljon) és próbáljuk fokozatosan visszaállítani étrendünkbe a kiiktatott élelmiszereket. |
Haspuffadás, erős bélgázképződés és végbélviszketés esetén valószínű az élesztőgomba-túlszaporodás. Ilyenkor élesztő- és cukormentes diéta, valamint gombaellenes gyógyszerek szedése szükséges.
(Lásd Élesztőgombák a bélben)
Ritkán élelmiszer-intolerancia okozza a krónikus csalánkiütést, ilyenkor kizárásos étrenddel megtalálhatjuk a problémás élelmiszert.
Gyakori csalánkiütés esetén napló vezetése javasolt, melyben feljegyezzük az aznap fogyasztott élelmiszereket, viselt ruházatot, használt kozmetikumot, bevett gyógyszert.
Fotoszenzibilitás és fényallergia (napallergia)
A fotoszenzibilitás kifejezés a fény hatására kialakuló, szokásostól eltérő bőrreakciókat jelenti, melyek egyénfüggően széles határok között változhatnak. Nemcsak a napfény, hanem a mesterséges ultraibolya sugárzás - a szolárium fénye, szúnyogriasztó kerti lámpák fénye - is létrehozhat ilyen bőrreakciót. A bőr színe nem meghatározó az érintettség szempontjából, a reakciók megjelenhetnek fehér és színes bőrű személyekben egyaránt, de a kimondottan fehér bőrűek hajlamosabbak a fotoreakciókra.
Előfordulhatnak keresztreakciók, vagyis egy adott hatóanyaggal szembeni fotoszenzitivitás (fényérzékenység) más olyan szerrel szemben is érzékennyé teheti a beteget, ami korábban nem váltott ki reakciót nála.
Fotoreakciót (fényre kialakuló reakciót) a bőrről felszívódott, vagy keringésben megjelenő hatóanyag, vagy annak anyagcsereterméke okozhat.
Gyakran a külső anyagok, vegyszerek, kozmetikumok, és a szájon át bekerült vagy a szervezetben keletkezett anyagok, valamint a fény együttes hatására alakul ki a kiütés. A fénykiütésért felelős különféle anyagok elnyelik a fénysugarakat.
Májbetegségek, májkárosító szerek, anyagcserezavarok és veleszületett eltérések is állhatnak a fényérzékenység hátterében.
Fotoszenzitizáló (fényérzékenységet okozó) anyagokkal mindennapi életünk során számtalanszor találkozunk. Megtalálhatók dezodorokban, antibakteriális hatású szappanokban, mesterséges édesítőszerekben, szintetikus és természetes alapanyagú textíliákban egyaránt. Ezeken kívül fényérzékenységet okozhatnak még a következő anyagok is: kőszénkátrány, egyes festékek, növényekből kinyert furokumarin és kumarin nevű anyag, melyeket pl. a bergamott- és citrusolajhoz is felhasználnak, altató- és nyugtatószerek, szulfonamidok, néhány antibiotikum, hormontartalmú készítmények, fogamzásgátlók.
A fényérzékenység akut hatási közé tartozik a napégéshez hasonló bőrelváltozás, égő érzés a szemben, csalánkiütés, bőrpír, ekcémaszerű bőrelváltozás viszketéssel, duzzanattal, nedvedzéssel és hámlással. A krónikus hatások közé tartozik a bőr korai öregedése, az allergiás bőrreakciókra való fokozott hajlam, szürkehályog, érkárosodások, a bőr immunrendszerének károsodása és a bőrrák.
A fényre kialakult reakció toxikus vagy allergiás jellegű is lehet. A fototoxicitás jóval gyakoribb, mint a fotoallergia.
A fototoxikus reakciók közé soroljuk a napozást követő fokozott reakciót (dermatitis solaris) és a kémiai fotoszenzitizáló anyagok által létrehozott reakciókat egyaránt. Rendszerint késleltetetten megjelenő eritéma, ödéma, majd hiperpigmentáció és hámlás jellemzi. A fototoxikus reakciók a fotoszenzibilizáló szerrel való első találkozáskor is megjelenhetnek, és nem immunológiai mechanizmusok révén jönnek létre (nem allergia).
A toxikus fényreakciót a fény UVA- és UVB-tartományának sugarai okozzák. A fototoxikus reakció során a kiváltó (fényérzékenységet okozó) anyag az UV-fényből energiát vesz fel, ami a bőrben felszabadulva sejtkárosodást okoz. Ez a típusú fénykiütés mindenkinél kialakul, ha elegendő mennyiségű fényérzékenyítő anyaggal kerül kapcsolatba, és a károsító hullámhosszúságú fénnyel találkozik. A fénykiütésért felelős különféle anyagok elnyelik a fénysugarakat.
A toxikus fénykiütés a napégéshez hasonlít, bár nem szükséges hozzá intenzív és erős napsütés. A fénynek kitett helyeken (homlok, arc, karok) vörös, éles határú, gyulladt területek keletkeznek. Duzzanat, csalánkiütés, esetleg hólyagok is kialakulhatnak, a gyulladás lezajlása után barna pigmentáció marad vissza.
Gyakran a napsütésben végzett konyhakerti munka után jelentkezik ez a bőrbetegség. A fészkesvirágú krizantém, őszirózsa, dália, napraforgó, az ernyősvirágú csoport tagjai, petrezselyem, sárgarépa, pasztinák, ánizs, kömény, továbbá a citrusfélék okozhatnak bőrgyulladást.
A valódi fotoallergiás reakciók jóval ritkábbak, és általában helyi kezelés hatására jelentkeznek (lényegében kontakt dermatitisnek felelnek meg). Olyan hiperszenzitivitási reakciók, melynek során a reakciót kiváltó anyag a bőrben lévő valamely fehérjével UV-fény hatására kölcsönhatásba lép, szerkezete megváltozik, immunogén komplex jön létre, ami ellenanyag képződést idéz elő a bőrben. A beteg számára gyakran csak a napsütéses időszakban derül ki, hogy egyes (korábban is szedett) gyógyszerek, kozmetikumok vagy tápanyagok a bőrt fokozottan fényérzékennyé tették.
(Lásd Mi az allergia?)
A fotoallergia során ekcémához hasonló, heveny, viszkető, esetleg nedvedző bőrgyulladás alakul ki. A kiütés nemcsak a fénnyel való érintkezés helyén jelenik meg, hanem a test egyéb pontjain is (pl. az áll alatt és a fülek mögött). A reakciók ismételt fényhatás esetén rendszerint egyre erősebbek lesznek.
Fotoallergiát leggyakrabban egyes parfümök hatóanyagai, szantálfaolajat, illetve bergamottolajat tartalmazó készítmények, helyileg és belsőleg alkalmazott gyógyszerek, valamint ibuprofent és naproxent tartalmazó kenőcsök okozhatnak.
A fényallergia meglétét bizonyíthatja a bőrpróbák és fénybesugárzással kombinált próbák elvégzése, a gyanúba fogott gyógyszerek és egyéb készítmények (kozmetikumok) elhagyása, valamint a gyógyszer vagy hatóanyag bevétele a tünetek provokálása céljából.
Az üvegfelület (pl. autóban vagy ablak mellett) az UV-B sugárzást kiszűri, de az UV-A-t átereszti , emiatt ott sincs védve az erre érzékeny bőrfelület. A testet fedő ruházat is csak akkor megfelelő a súlyosan fényérzékeny betegnek, ha az tényleg nem ereszti át az UV-sugarakat (speciális UV-szűrő anyaggal impregnáltak).
|
A fényérzékenység kezelése:
A megelőzés kulcsa, hogy az érzékeny egyének kerüljék a fényhatásokat.
Súlyos napfény okozta csalánkiütés esetén a napfény teljes elkerülése lenne a célszerű (a normál napvédő krémek és a vékony ruházat nem sokat segítenek) valamint fényterápiával hozzá kell szoktatni a bőrt a fokozatos napfényhez. |
|
A fényérzékeny betegnek olyan, patikában beszerezhető fényvédő készítményeket kell használnia, melyeknek UV-A-szűrő hatása is megfelelő. A lejárt szavatossági idejű készítmények már lebomlott hatóanyagai nem védenek, ezért ne használjuk el őket. A régi krémek (naptejek, arckrémek, testápolók) tartalmazhatnak elbomlott és ezért bőrre ártalmassá vált anyagokat. A napvédő készítményeket nem akkor kell felvinni a bőrre, amikor napra megyünk, hanem legalább 30 perccel előbb, mert csak így tudják kifejteni tényleges fényvédő hatásukat.
Az erős viszketést csillapítani lehet antihisztamin tartalmú krémekkel, melyeket az orvos ír fel, de a bőr ettől még kipirosodhat a napon. A tünetek elmulasztásában a helyi kortikoid kezelés is sokat segít.
Egyes fényérzékeny betegnél a tévénézés sem ajánlott, és vannak olyan lézerkezelések, amelyek szintén nem alkalmazhatók napallergiásoknál, (attól függ, hogy milyen hullámhosszú fényre érzékeny a beteg). |
|
|
