Sorry, your browser doesn't support Java(tm).

vissza a kezdő oldalra

Gyógyszerek, hatóanyagok

Antihisztaminok Elsősorban a szénanátha és az egész éven át tartó allergiás nátha kezelésében alkalmazzák, de krónikus csalánkiütésre is alkalmas. (Lásd Szénanátha, Egész éven át tartó nátha) Legtöbben tabletta vagy kapszula formájában szedik, emellett közvetlenül (orrsprayk és szemcsepp formájában) is alkalmazható.

- Az első generációs (nyugtató hatású) antihisztaminokat (klórfeniramin, difenhidramin, clemastin, hidroxizin) ma már ritkán használják allergiás nátha kezelésére, mivel központi idegrendszeri hatásuk miatt (szabadon jutnak át a vér-agy gáton és érik el a cerebrális H1 receptorokat) rontják a tanulási és az autóvezetési képességet, valamint szájszárazságot és az étvágy fokozódását is okozzák.

- A második generációs antihisztaminok (cetirizin, loratadin, azelastin, mizolastin) hatása gyorsabban fellép és tovább tart, mint az első generációs antihisztaminoké, és mellékhatásaik is csekélyebbek. Napi egyszeri adás mellett is hatékonyan csökkentik az orrfolyást, tüsszögést és orrviszketést, valamint a szemtüneteket. Kevésbé hatékonyak azonban orrdugulás esetén.
A forgalomban lévő modern, második generációs antihisztaminok között vannak szerkezeti, metabolikus és fehérjekötési különbségek, de hatékonyságukat, megbízhatóságukat és a lehetséges mellékhatásokat tekintve nincs alapvető különbség köztük. A javasoltnál magasabb adagban szedve ( pl. súlyos csalánkiütés esetén) csökkentik az idegrendszeri működést, így ilyenkor az autóvezetés ill. egyéb magas koncentrációt igénylő foglalatosság nem javasolt.
(Zyrtec, Parlazin, Cetirizin-ratiopharm, Claritine, Erolin, Flonidan, Mizollen, Ebastin)

- A közelmúlban megjelent új antihisztaminok (fexofenadin, desloratadin, levocetirizin) számos tulajdonságban eltérnek a korábbi antihisztaminoktól. Hatásuk sok esetben a második generációs antihisztaminoknál is hamarabb fellép és a tüneteket is jobban enyhítik. A korábbi gyógyszereknél még biztonságosabbak, mert anyagcseréjük során nagyrészt elkerülik a májat, és a vesén keresztül (részben az epével) ürülnek ki a szervezetből.
(Telfast, Xyzal, Aerius)

Lokális antihisztaminok:
- nazális (orrspray)
(Allergodil, Livostin)
- szemcsepp
(Lásd lejjebb Allergiás conjunctivitis kezelése)

Az antihisztaminok működési elve az, hogy ugyanazokhoz a receptorokhoz kötődnek, mint a hisztamin, de velük ellentétben nem váltanak ki semmilyen reakciót. A hisztamin pedig a már ott lévő antihisztamin miatt nem tud hozzákapcsolódni a receptorhoz.
Ennek a fordítottja is igaz: ha a hisztamin már a receptorhoz kötődött, az antihisztamin nem képes azt onnan leszorítani - ezért fontos, hogy az antihisztamint már jóval az allergén szervezetbe jutása előtt bevegyük. (Ha ez nem lehetséges, mert nem szezonhoz köthető allergiáról van szó, akkor az orrdugulás, viszketés, tüsszögés első jeleinél azonnal vegyük be az antihisztamint, bár így nem olyan hatékony, mint az allergénnel való találkozás előtti alkalmazásnál.)
Pollenallergia esetén a szénanátha tüneteinek megelőzése céljából két-három héttel a pollenidény előtt kezdjük el szedni, és folytassuk egészen a szezon végéig.

Az antihisztaminoknak lehet néhány nemkívánatos mellékhatása: aluszékonyság, figyelem-összpontosítási nehézség.
A nyugtató hatás önmagában nem veszélyes, de autóvezetésnél vagy veszélyes gépek kezelésénél kockázatossá válhat. Ezért fontos, hogy csak kipróbált és bevált (nem álmosító) gyógyszer szedése esetén vállaljuk az ilyenfajta tevékenységet.
Az antihisztamin az alkohol hatását is felerősítheti.
Az enyhe mellékhatások (aluszékonyság) többnyire elmúlnak egy idő után, és a gyógyszer hatékonysága megmarad.
Ha tartósabb szedés után is nyugtatóként hat a gyógyszer, a beteg próbáljon ki más fajta antihisztamin tartalmú gyógyszert, így kiderül, melyik a legmegfelelőbb a számára.
Az utóbbi években kifejlesztett antihisztaminok sokkal pontosabban kötődnek a hisztaminreceptorokhoz, és már csak nagyon keveseknél váltanak ki aluszékonyságot.

A gyógyszer felírása előtt a beteg mindenképpen tájékoztassa orvosát az esetlegesen fennálló következő betegségeiről:
epilepszia, Parkinson-kór, zöldhályog, prosztata-megnagyobbodás, veseproblémák, vizeletürítési zavar, gyomorfekély, pajzsmirigybetegség, porfíria, májbetegség.
Altatók, antidepresszánsok és szorongásoldók szedése esetén is tájékoztassuk erről orvosunkat.

Hagyjuk abba a gyógyszer szedését, ha bármilyen szokatlan kiütést tapasztalunk, vagy ha bőrünk fényérzékennyé válik.

Hatóanyagok: dimenhydrinat, setastin, clemastin, dimethinden, pheniramin, chloropyramin, promethazin, cetirizin, fexofenadin, azelastin, p-aminobenzolazo-hisztamin, loratadin, bisulepin, ketotifen, mizolastin, cyproheptadin.

Szteroidok

Az allergia kezeléséhez használt kortikoszteroidok nem összetévesztendők a sportolók által szedett (tömegnövelő) anabolikus szteroidokkal.
A kortikoszteroidok (a továbbiakban egyszerűen "szteroidok") rendkívül hasznos gyógyszerek, megfelelő dózisban adva nincs mellékhatásuk, túlzott használatuk azonban veszélyes mellékhatásokkal jár.
A szteroidok az allergiás reakció következményeként fellépő gyulladást veszik célba.
A kiváltó októl függetlenül gátolják a gyulladásos reakciókat és elfojtják a szervezet immunválaszát (immunszuppresszív hatás). A szövetekben csökkentik a felmelegedést, az erek tágulatát, az ödemát és a fájdalmat, így mérséklik a gyulladást és gátolják a késői gyulladásos válaszokat is. Biokémiai szinten legfontosabb hatásuk az arachidonsav felszabadulásának gátlása, ezáltal megakadályozzák a gyulladásos mediátorok megjelenését.
A gyulladás néhány órával az allergénnel való találkozás után kezdődik (késői típusú túlérzékenységi reakció). A szteroidok megakadályozzák ezt a reakciót, és gátolják bizonyos immunsejtek, főleg az eozinofil sejtek működését.

A szintetikusan előállított kortikoszteroidok szerkezete nagyon hasonlít a kortizol nevű hormonéhoz, ami a szervezetben termelődik. A kortizolt a mellékvese állítja elő, és a gyulladás csillapításán kívül szabályozza a veseműködést, eltávolítja a fehérjéket az izmokból és befolyásolja a zsírlerakódást.

1. A szteroidtabletta a bélből felszívódik a véráramba és a vérrel minden szervhez eljut, oda is, ahol nincs rá szükség. Ahhoz, hogy a kezelendő szerv elegendő mennyiséghez jusson, a dózis is sokkal nagyobb.

A szteroidtabletta tartós, nagy dózisban történő alkalmazásának esetén felléphetnek a következő mellékhatások:
- A legsúlyosabb mellékhatás a mellékveseműködés gátlása, melynek további káros következményei lehetnek (ezekre itt most nem térünk ki).
A mellékvese-gátlás tünetei: izomgyengeség, izom- és izületi fájdalom, gyengélkedés, pszichés zavarok, pikkelyes vagy hámló bőr, légszomj, étvégytalanság, émelygés, hányás, láz, súlyvesztés, fájdalmas és viszkető duzzanatok a bőrön.
- A nagy dózisban szedett szteroidtabletta egyéb mellékhatásai: fokozott étvágy, vérnyomásemelkedés, álmatlanság, ingerlékenység, zöld- és szürkehályog, csontritkulás, pszichés változások, emésztőrendszeri mellékhatások, elvékonyodott bőr, striák, cukorbetegségre hajlamos egyéneknél nő a betegség kialakulásának valószínűsége, impotencia, rendszertelen havivérzés, gyerekeknél a növekedés lelassulása (ez a gyógyszer szedése után magától rendeződik), a gyógyszer gyulladáscsökkentő hatása miatt csökken a szervezet védekezőképessége (könnyebben kialakuló vírus- és gombafertőzések, súlyos és veszélyes lefolyású bárányhimlő és kanyaró).

A szteroidtabletták legfeljebb három hétig tartó szedése viszonylag kevés mellékhatást okoz. A kezelés évente kb. 3-4-szer kockázatmentesen ismételhető.
Aki gyakran kényszerül szteroidkúrára, az a biztonságos használat érdekében:
- Keresse fel orvosát, ha hirtelen hízni kezd (vízvisszatartás jele lehet), ha csípőtáji fájdalmat érez, ha izomgyengeséget vagy bokaduzzadást tapasztal, ha pattanásos lesz bőre, ha rejtélyes eredetű hátfájást érez (csontritkulás jele lehet), ha fáradékony, ha gyakran szomjas vagy vizelési ingere van (cukorbetegség jele lehet), ha fekete és szurokszerű lesz a széklete (bélrendszeri vérzés jele).
- Vérnyomását, testsúlyát, csontsűrűségét, szemét, gyermeke növekedését folyamamatosan ellenőriztesse.
- Aktivitása ne csökkenjen, mozogjon sokat, csökkentse a só- és alkoholfogyasztását.
- Kerülje a kanyaróban, bárányhimlőben vagy övsömörben szenvedő egyéneket.
- Mindig tájékoztassa egyéb orvosát, fogászát vagy azt, aki sürgősségi ellátásban részesíti, ha két éven belül szteroidkúrán esett át.


2. A szteroidok helyi alkalmazása sokkal biztonságosabb, mint a tabletták szedése.

- Orrcsepp és orrspray a szénanátha és az egész éven át tartó allergiás nátha kezelésére.
- Szemcsepp a pollenidényben kialakuló súlyos kötőhártya gyulladásra.
- Krém és kenőcs az atópiás ekcéma és a kontakt dermatitis kezelésére.
- Inhalációs szteroid az asztma korszerű kezelésére.

Az intranazális kortikoszteroidok (nazális szteroid - orrspray) az allergiás nátha kezelésében használt leghatékonyabb gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Alkalmazását célszerű a tünetek megjelenése előtt megkezdeni. Rendszeres használatával lényegesen csökken az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés és orrviszketés. Az orrdugulás csökkenésével javul az alvás minősége, és javul az életminőség is. A szénanáthához társuló asztma esetén a nazális szteroid az allergiás nátha tünetei mellett az asztma tüneteit is jelentősen javítja.
(Rhinocort, Nasonex, Flixonase)

A helyi alkalmazásnál a bevitt dózis sokkal kisebb, mivel célzottan a kezelendő szervhez jut el a gyógyszer spray, cseppek, krém vagy inhalációs pára formájában. A gyógyszer egy része így is a véráramba jut a bőrön vagy a nyálkahártyán keresztül, de ez a mennyiség elhanyagolhatóan kicsi a tabletta hatásához képest.
Tartós alkalmazásuk esetén a mellékhatások elkerülése végett ezeknél is fokozottan ügyeljünk az ajánlott ill. maximális dózis adagolására. Tájékozódjunk orvosunktól, hogy az előírt napi adagunk kicsi, közepes vagy nagy dózisnak felel meg. Aki éveken át folyamatosan kényszerül nagy dózisú inhalációs vagy egyéb helyi alkalmazású szteroidot használni, az a biztonságos használat érdekében ugyanazt tegye, mint a szteroidtabletta szedésnél ajánlott (lásd feljebb).

Inhalációs szteroid alkalmazásánál a szteroidból a lehető legkevesebbet nyeljük le, használat után gargalizáljunk és köpjük ki a vizet.
A szteroidos krémet és kenőcsöt mindig az orvos által előírt mennyiségben alkalmazzuk, mindig frissen kiváltott kenőcsöt használjunk, használata után mossunk kezet.
Önkényesen ne csökkentsük az előírt adagokat, a kezelést a gyógyulás bekövetkeztéig folytassuk (az orvos előírása szerint).

Hatóanyagok: bethametazon, dexametazon, fluocortolon, metilprednizolon, prednizolon, parametazon, triamcionolon, hidrokortizon, kortizon, prednyliden, rimexolon, deflazacort, cloprenol, meprednizon, budezonid, cortivazol, fluticason, mometason.

Egyéb gyógyszerkészítmények


Kromoglikátok

A szteroidok az allergiás reakció kapcsán fellépő gyulladást fojtják el, ezzel szemben a kromoglikátok az allergiás reakció kialalakulásának megelőzését célozzák. Az allergiás reakció kialakulását a hízósejtek sejthártyájának stabilizálásával előzik meg.
A hátrányuk az, hogy az allergéneket megelőzve kell eljutniuk a hízósejtekhez, még az allergiás reakció beindulása előtt, különben hatástalanok. Előnyük, hogy biztonságosak, mellékhatásuk a legtöbb betegnél gyakorlatlag nincsen, de sajnos nem mindenkinél hatékonyak. Legalább négy héten át rendszeresen szedni kell, hogy kiderüljön, használnak-e. Akinél beválnak, azoknál jó alternatívái a szteroidoknak. Inhalátor, orrcsepp és szemcsepp formájában is kapható.
Egyeseknél enyhe mellékhatásként fejfájás, hányinger vagy hányás jelentkezhet, a cseppek és inhalátorok pedig enyhe helyi irritációt okozhatnak.
Aki rendszeresen szed kromoglikátokat, annak nagyon fontos a szedési időpontok pontos betartása, mert csak így biztosítható a gyógyszer védőhatásának folytonossága.
Hatóanyagok: nátrium-kromoglikát, nedocromil, lodoxamin.


Leukotrién-antagonista gyógyszerek

Eredetileg az asztma kezelésére fejlesztették ki. Nagyjából ugyanabban a fázisban hatnak, mint az antihisztaminok, de az allergiás reakciót teljesen más szempontból közelítik meg.
A leukotrién antagonisták hatékonyan kezelik az egész éven át tartó allergiás náthát, a krónikus csalánkiütést és az atópiás ekcémát.
Mellékhatásai többnyire enyhék: fejfájás, hányinger, hasmenés, influenzaszerű tünetek, gyomorpanaszok.
Hatóanyagok: zafirlukast, montelukast, zileuton.


Adrenalin

Mivel az adrenalinnak szív- és érrendszeri mellékhatásai vannak, ezért a keringési betegségben, cukorbetegségben, pajzsmirigy-túltengésben szenvedő betegeknek valamint triciklikus antidepresszánst szedőknek fokozottan ügyelni kell a beadott adrenalin-mennyiségre.
A beteg legyen tisztában az egyszeri alkalommal beadható maximális adag nagyságáról, és ez a tájékoztató kártyán is legyen feltüntetve.
Mivel az adrenalin szapora szívverést okoz és megemeli a vérnyomást, ma már inkább csak sürgősségi helyzetekben használják.
Egyéb mellékhatásként szorongás, remegés, hányinger, verejtékezés, szédülés, a kéz- és lábfej hidegérzése is felléphet, ezek azonban rövid időn belül elmúlnak.
(Lásd Anafilaxiás sokk)


Béta-agonisták (béta-2-adrenergek)

Az adrenalin hörgtágító hatását utánozzák: a légutakban ugyanazokhoz a simaizom-receptorokhoz (béta-2-receptorokhoz) kötődnek. Az érintett izomzatot elernyedésre ösztönzik, így a hörgők kitágulnak. Szerkezetük mássága miatt azonban az adrenalinnal ellentétben normál dózisban alig hatnak a szívre és más szervekre.
Két fajtája van:
- Gyorsan (kb. 4 óráig) ható béta-agonisták, melyeket csak szükség esetén szabad használni, rutinszerűen nem, mivel túladagolása veszélyes. Ne használjunk kétszeres adagot befújó béta-agonista inhalátort, és az egyszeres dózisú inhalátorból ne adjunk be magunknak rutinszerűen kétszeres dózist. A gyors béta-agonistákból naponta legfeljebb egyszeri adagot alkalmazzunk.
- Lassan (kb. 12 óráig) ható béta-agonisták, melyeket rutinszerűen, rendszerint naponta kétszer (12óránként) kell alkalmazni. Általában súlyosabb asztmában szenvedők részére írják fel, akik naponta lélegeznek be közepes dózist a megelőző szteroidos inhalátorukból, mégis légszomjjal és nehézlégzéssel küzdenek. A lassan ható béta-agonistákat az inhalációs szteridokkal együtt alkalmazzák. A lassú agonisták nem a hirtelen fellépő asztmás rohamok kezelésére valók, és nem helyettesítik a rohammegelőző gyógyszereket (inhalációs szteroid vagy kromoglikát), ezért ezek szedését ne hagyjuk abba.
A béta-agonisták közvetlen mellékhatásai lehetnek: fejfájás, idegesség, reszketés, ingerlékenység, bőrpír, szájszárazság, izomgörcsök, hányinger, enyhe szívdobogásérzés.
Hatóanyagok: orciprenalin, fenoterol, terbutalin, salbutamol, formoterol, hexoprenalin, salmeterol, bambuerol, procaterol, clenbuterol.


Antikolinergek

Hörgtágító hatásúak és a rohamot is megszüntetik, de hatásmechanizmusuk eltér a béta-agonistákétól. A paraszimpatikus idegrendszerrre hatnak, azokra az idegekre, amelyek tudatos befolyásolás nélkül működnek.A paraszimpatikus idegrendszernek számos hatása van a szervezetre, köztük az, hogy a légutak izomzatát megfelelően feszes állapotban tartja. A paraszimpatikus idegek gátlásával az antikolinergek a légutak izomzatának ellazulását váltják ki.
Inhalált állapotban alkalmazzák őket, teljes hatásuk kifejtéséhez 30-90 perc szükséges, a hatás 3-6 órán keresztül tart.
Az antikolinerg gyógyszerek csak szükség esetén használandók. Rendszeresen vagy naponta többször nem szabad alkalmazni őket, mivel a légutakat túlérzékennyé tehetik (a gyorsan ható béta-agonistákhoz hasonlóan). Akiknél az asztma kialakulásában az allergia központi szerepet játszik, azoknál az antikolinergek kevésbé hatékonyak.
Enyhe mellékhatásai: szájszárazság, homályos látás, székrekedés, hányinger, vizelési nehézség.
Ritka a súlyos mellékhatás (pl. a felköhögött köpet besűrűsödése).


Teofillin

A teofillint tartalmazó gyógyszerek a xanthinok vagy metilxanthinok csoportjába tartoznak. Szerkezetük alapján a koffeinhez hasonlítanak. Nem inhalálhatóak, ezért tabletta, injekció vagy szirup formájában kerülnek forgalomba. Hátránya, hogy a szervezetre gyakorolt hatását befolyásolja az étrend, különböző betegségek, egyéb gyógyszerek szedése.
Mellékhatásai: hányás, hasmenés, fejfájás, szorongás, nyugtalanság, álmatlanság, szédülés, rendszertelen szívverés.
Mivel nagy dózis kell belőle a hörgőgörcs oldásához, mellékhatásai miatt általában csak súlyos asztma esetén alkalmazzák. Ha valakinek a mája a szokásosnál lassabban bontja le a teofillint, az a vérben gyorsan felszaporodva mérgező szintet érhet el.
A túladagolás tünetei: ismétlődő hányás, reszketés, szokatlan forróságérzet, gyakori vizelési inger, heves szomjúság, mániás viselkedés, szívdobogásérzés, önkívületi állapot.


Ketotifen

A ketotifen egy speciális antihisztamin. A hisztaminreceptor-gátló hatása mellett a kromoglikátokhoz hasonlóan stabilizálja a hízósejtek sejthártyáját.
Egyes asztmások számára igen hatásos, másoknál viszont nem. Teljes hatása kb. hat hét után jelentkezik.
Nincs súlyos mellékhatása, viszont cukorbetegség elleni gyógyszerekkel kombinálva figyelni kell a gyógyszerkölcsönhatásokra. Az alkohol fokozhatja a mellékhatásait.
Enyhe mellékhatásai: hányinger, hányás, fokozott éhség, aluszékonyság, szájszárazság, enyhe szédülés.

Allergiás conjunctivitis kezelése (kötőhártya-gyulladás)

A betegség kezdeti szakaszában a műkönnyel vagy a fizológiás sóoldattal történő szemöblítés és a hideg borogatás is enyhíti a tüneteket. Fontos, hogy a beteg a viszketés ellenére se dörzsölje szemét, mivel az a hízósejt degranuláció miatt még erősebb viszketést eredményez.
Nagy előnye, hogy tartósan alkalmazva sincs mellékhatása, segít eltávolítani az allergént, viszont az allergiás folyamatra nem hat.
(Artelac, Tears Naturale)

Az érszűkítő szemcseppek alkalmazásával a szemek esztétikai megjelenése javul, mivel csökkentik a vérbőséget. Azonban nem hatnak a viszketésre, nem gátolják az allergiás folyamatot, és tartósan használva irritációt okoznak, csökkentik a könnytermelést, kitágítják a pupillákat, fokozzák a szemnyomást, valamint hatékonyságuk is csökken.
Hatóanyag: phenylephrin, tetryzolin.
(Analux, Visine)

A lokális antihisztaminok (szemcsepp formában) a H1-receptorok blokkolásával nagyon hatékonyan csökkentik a szemviszketést és a vérbőséget. Előnyük, hogy a legújabb készítmények már napi kétszeri alkalmazás mellet is hatékonyak, valamint hogy a tartós használat mellet sincs mellékhatásuk. Hátrányuk a becseppentéskor jelentkező égő érzés, valamint az, hogy nem befolyásolják a hízósejtekből történő mediátor felszabadulást.
Hatóanyag: emedastin, levocabastin, ketotifen.
(Emadine, Livostin, Zaditen)

A lokálisan alkalmazott membránstabilizálók gátolják a hízósejtekből a gyulladásos mediátorok kiáramlását. Így csökkentik az eozinofil kemotaktikus faktor mennyiségét és az eozinofil sejtek bevándorlását is. Mellékhatásuk csekély. Hátrányuk a gyakori adagolás (naponta 4-6 alkalom), valamint az, hogy hatása lassan alakul ki, legalább egy hét kell hozzá. Emiatt akut esetben a membránstabilizálók egyedül nem segítenek a panaszokon.
Hatóanyag: lodoxamid, dinatrium cromoglycat.
(Alomide, Lecrolyn, Opticrom, Standaglicin)

A lokális kortikoszteroidok rendkívül hatásosak, azonnal enyhítik a viszketést, a vérbőséget és az ödémát, azonban fokozzák a szemnyomást, növelik a glaukóma, a fertőzések és a hámsérülések kockázatát. Emiatt rendszeres használatuk nem javasolt az allergiás kötőhártyagyulladás esetén, azonban súlyos esetben rövid időn keresztül alkalmazva látványos hatás érhető el velük.
Hatóanyag: fluorometholon, prednisolon.
(Efflumidex liquifilm, Flucon, Ultracortenol)

Fontos:
A látásélesség változása, a pupilla tágasságának változása, az megjelenő fájdalom, a szemmozgás korlátozottsága, a cornea homálya vagy a szem mélyebb rétegeinek gyulladása sürgős szemészeti ellátást igényel.

Megjegyzés

A sokféle asztma- és allergiaellenes gyógyszernek az ideális kombinációja és aránya minden betegnél más és más, amit az orvos segítségével kell kitapasztalni a terápia lépcsőzetes felépítése során.

Ha bármely gyógyszer, inhalátor, cseppek, szirup vagy kenőcs alkalmazása során közepes vagy súlyos mellékhatást észlelünk magunkon (pl. hörgőszűkület, erős szívdobogás, hallucinációk, roham, terjedő kiütés), vagy bármilyen egyéb szokatlan tünetet észlelünk magunkon, feltétlenül hagyjuk abba a gyógyszer használatát és azonnal forduljunk orvoshoz!
Az asztmás betegek minden reggel használjanak csúcsáramlásmérőt és rendszeresen járjanak el felülvizsgálatra.

Sportkórház doppinglista:
http://www.osei.hu/sportorvos/OSEI-sportorvos_08.htm

Tiltott gyógyszerek listája WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) besorolás szerint:
http://www.sportkorhaz.hu/pdf/Gyogyszer_2004.pdf

Tiltott hatóanyagok listája WADA besorolás szerint:
http://www.sportkorhaz.hu/pdf/Hatoanyag_2004.pdf